A Glucadin egy kapszulás étrend-kiegészítő, amelyet a normál vércukorszint fenntartásának támogatására pozicionálnak. Én azért próbáltam ki, mert a laboreredményem határérték-közeli volt, és étkezések után gyakran rám jött egy furcsa, tompa levertség. Azt szerettem volna, hogy a napközbeni ingadozásaim kicsit kisimuljanak, főleg ebéd után.
A dobozban tíz kapszula volt, ami nekem rögtön kevésnek tűnt, mert egy ilyen típusú kiegészítőnél nem két-három nap alatt várok bármit. Végül három dobozzal szedtem be egymás után, így nagyjából három hétig tartott nálam a próba. Napi egy kapszulát vettem be reggeli után, bő vízzel. Ez lett a legkényelmesebb rutin: reggeli, kapszula, víz, aztán a kávé csak később. Egyszer siettem, és éhgyomorra próbáltam bevenni, de enyhén émelyegtem tőle, úgyhogy ezt gyorsan elengedtem.
A kapszula maga nálam könnyen lement, nem ragadt meg, és nem volt olyan érzésem, hogy erőltetnem kell. Kevés vízzel viszont maradt a torkomban egy enyhe növényes utóérzet. Nem volt erős. Csak pont annyira zavart, hogy utána még ittam pár kortyot. Kávéval sem szerettem bevenni, mert valahogy megült a gyomromban, ezért maradtam a sima víznél. A piros-sárga csomagolás és az angol felirat nekem kicsit idegen hatású volt itthoni használatnál, de ezt inkább csak megjegyeztem, nem ezen múlt a tapasztalatom.
Az összetevőknél az tetszett, hogy nem egyetlen nagy ígéretre épült. A Glucadin fekete áfonya gyümölcskivonatot, myrciaria dubia gyümölcs kivonatot, astragalus membranaceus gyökérkivonatot, cinket és krómot tartalmaz. Én főleg a króm miatt figyeltem fel rá, mert korábban már találkoztam vele a szénhidrát-anyagcsere kapcsán. Ettől még nem gyógyszerként kezeltem. Inkább úgy álltam hozzá, mint egy finom támogatáshoz, amit csak akkor érdemes értékelni, ha közben nem változtatok meg mindent az étrendemben.
Az első héten nem éreztem látványos változást. Délután ugyanúgy megkívántam az édességet, és ha tésztásabb ebédet ettem, a kajakóma is meg tudott érkezni. Ez kicsit csalódás volt, de nem lepett meg. A második hét elején viszont feltűnt, hogy egy nagyobb ebéd után nem zuhantam akkorát. Nem lettem hirtelen energikus, és nem éreztem semmilyen éles fordulatot. Egyszerűen nem akartam azonnal lefeküdni, és a délutáni munkához könnyebben vissza tudtam ülni.
A harmadik hétre a legkézzelfoghatóbb változás az édesség utáni késztetésben jött. Nem tűnt el teljesen, ezt fontos kimondani. Inkább halkabb lett. Korábban volt olyan, hogy ebéd után fél órával már kerestem volna valami édeset, a kúra vége felé ez ritkábban történt meg. Közben direkt nem kezdtem szigorú diétába, mert akkor nem tudtam volna, minek tulajdonítsam a változást. Egy dolgon változtattam: vacsoránál kevesebb kenyeret ettem, mert már untam a hullámzást, és a Glucadin mellett ezt könnyebb volt tartani.
A vércukromat otthon ujjbegyes mérővel néha ellenőriztem. A nagyobb kilengések mintha ritkultak volna, de nem mondanám, hogy ez nálam mérhetetlenül egyértelmű bizonyíték volt. Inkább a közérzetemben éreztem a különbséget: kevesebb ebéd utáni köd, kevésbé hektikus éhség, ritkább az a sürgető érzés, hogy azonnal ennem kell valami édeset. Fogyást nem tapasztaltam. Stabil, minden körülménytől független energiaszintet sem. Ha este sok édességet ettem, másnap ugyanúgy megéreztem.
A negatívumokat sem hagynám ki, mert nálam volt néhány apróság:
- Az első pár napban dél körül enyhe puffadást éreztem.
- Két délután enyhe fejfájásom volt, ami nálam ritka, ezért felírtam magamnak.
- Éhgyomorra bevéve gyomorforgató volt, reggeli után viszont nem okozott gondot.
- A tíz kapszulás kiszerelés gyorsan elfogy, ezért nehéz hosszabb távon követni a hatást.
Nekem a Glucadin nem gyors megoldásnak tűnt. Inkább olyan kiegészítőnek, amely akkor tud adni valamit, ha mellette az étkezésre is figyelek valamennyire. Két nap után nem éreztem volna értelmét véleményt mondani róla. Három hét után már igen, de még akkor is óvatosan. A hatása nem volt erős, inkább finom. Ez nekem pont elfogadható volt, mert nem szeretem, amikor egy termék túl sokat ígér, aztán a testem jelzi, hogy sok volt.
Szerintem azoknak lehet érdekes, akik enyhe napközbeni „cukor-hullámvasutat” éreznek, és egy kapszulás rutint szívesen beépítenek a reggelükbe. Annak is jól jöhet, aki étkezés után gyakran lelassul, de nem vár tőle csodát. Én óvatos lennék vele érzékeny gyomor esetén, mert nálam az éhgyomros bevétel nem működött. Komoly anyagcsere-betegség mellett, vagy vércukorra szedett gyógyszer esetén nem próbálgatnék egyedül semmit; ezt legalább egyszer tisztáznám szakemberrel.
Ha most kellene döntenem, időszakosan újra megvenném, főleg akkor, amikor szétesik az étkezési ritmusom, és érzem a délutáni leüléseket. Folyamatosan nem biztos, hogy szedném, mert a kis kiszerelés miatt gyorsan fogy, és nálam nem adott akkora változást, hogy állandó alapdarab legyen. A lényeg nálam az volt, hogy nem csodát csinált, hanem kicsit kisimította a napot. Ez kevésnek hangzik, de egy fáradt munkanapon néha pont ennyi számít.