Artovitel-t helyi gélként próbáltam ki az ízületekre, amelyet közvetlenül arra a helyre kenünk, ahol az ember fájdalmat vagy merevséget érez. Főleg a térdeim és az Achilles-ín miatt nyúltam hozzá, miután futottam és hosszú ideig ültem az autóban. Egyszerűen csak gyorsabb felállást akartam reggel és nyugodtabb érzést edzés után.
A gélt egy kis üvegben kaptam, és a csomagoláson az Artovitel, boswellia serrata, kollagén, illóolajok és növényi kivonatok felirat szerepelt. A csomagolás egy része angolul volt, ami kicsit zavaró volt számomra, mert az ilyen dolgoknál szeretem a világos információkat. Maga a használat azonban érthető volt: külső kenőanyagról volt szó, nem tablettákról vagy belső kezelésről. Tehát támogató eszközként tekintettem rá a túlterhelés kényelme érdekében, nem pedig arra, hogy megjavítja a térdemet.
Hat héten keresztül használtam. Reggel zuhanyzás után és este lefekvés előtt, tehát naponta kétszer. Amikor hosszabb futásom, kirándulásom vagy több lépcsőn való járásom volt, délután még egy kenést is hozzáadtam. Egy térdemre egy körülbelül ujjhosszúságú csík gél elegendő volt, az Achilles-ínra kevesebbet használtam. Megtanultam valóban bemasszírozni, akár fél percig is, mert csak a gyors elkenés nem tűnt olyan hatékonynak.
Az első leckém már az első napon megérkezett. Kenés után nem mostam meg eléggé a kezem, majd megdörzsöltem a szemem. A mentolos hűvösség a szememben elég kellemetlen volt, égett és könnyezett, bár egy idő után elmúlt. Azóta mindig azonnal megmosom a kezem, beleértve az ujjak közötti területet is. A második apróság az esti alkalmazás volt. A gél viszonylag gyorsan beszívódott, és nem hagyott maga után nehéz zsíros filmet, de néhány percig a bőr még mindig csúszkált. Nem akartam ezt a lepedőbe törölni, ezért korábban használtam, majd például kitakarítottam a konyhát vagy röviden nyújtózkodtam.
Az első héten főleg a bőrömön éreztem a hatást. Kenés után jött a hűvösség, néha enyhe bizsergés, és néhány perc múlva ez enyhe melegedésbe ment át. A térdeimnél gyorsan csillapította a felszíni kellemetlenséget, mintha a fájdalom háttérbe szorult volna. De az első lépcsők reggel még mindig nem voltak kellemesek. A kanapéról ugyanolyan óvatosan keltem fel, mint korábban, így az első hetet nem írnám le mint alapvető változást az ízületekben.
A második héten valami konkrétabbat vettem észre. Reggel gyorsabban tudtam felállni. A fájdalom nem tűnt el, és nem volt drámai fordulat, de nem kellett annyi lassú első lépést tennem a lakásban. Futás után is kisebb nyomásérzésem volt a térdem körül, bár nem mértem duzzanatot, és nem akarom ezt többre értékelni, mint amilyen volt. Ekkor kezdtem el a gélt a derekamra is kenni hosszabb autózás után. Ott főleg a lazító és meleg érzés segített, a merevség okát természetesen nem oldotta meg.
A legjobb időszakom körülbelül a harmadik és negyedik héten jött el. Amikor az Artovitelt sport után használtam, másnap kevesebb tompa visszhangot éreztem a térdkalácsom körül. Az Achilles-ínnál észrevettem, hogy nem volt annyira érzékeny a tapintásra, és reggel az első lépéseknél nem húzott annyira. De továbbra is igaz volt, hogy amint túlléptem a tempót vagy túl gyorsan adtam hozzá kilométereket, a testem visszaadta nekem. A gél inkább segített visszatérni a normális állapotba, nem pedig lehetővé tette, hogy figyelmen kívül hagyjam a határokat.
Az ötödik és hatodik hét már stabil hatást mutatott. Amikor kihagytam a kenést, főleg este éreztem, hogy nehezebben álltam fel hosszabb ülés után. Amikor visszatértem a rendszeres alkalmazáshoz, a kényelem ismét javult. Ez számomra egyértelmű jel volt, hogy az Artovitel mint rendszeres helyi támogatás működött. Nem mint egyszeri csoda.
A gélben tetszett, hogy nem volt olyan sűrű, mint néhány korábbi kenőcs, amit használtam. Az illata mentolos és gyógynövényes volt. Nem vagyok nagy rajongója az erősen parfümözött dolgoknak, de itt problémák nélkül elviseltem. Ugyanakkor nem hallgathatom el azokat a dolgokat, amelyek zavartak:
- Frissen borotvált bőrön többször is csípett, mint ami kellemes volt számomra.
- Ha túl közel tettem a térdhajlatomhoz, a hűvösség túl erős volt.
- Egyszer száraz pikkely keletkezett az alkalmazás helyén, egy napos szünet és egy semleges krém segített.
- A térdem kattanása és a stabilitás érzése nem javult.
Érzékeny bőr esetén óvatos lennék. Ugyanígy azok számára, akik nem bírják a mentolos vagy melegítő készítményeket. Nekem nem volt semmi komoly, de a csípés, a bőr átmeneti érzékenysége és a száraz hely megjelent nálam. A kenésre sem bíznám magam, ha a fájdalom éjszaka felébreszt, az ízület jelentősen megduzzad, vagy az állapot romlik. Az ilyen dolgoknál értelmesnek tartom, hogy szakemberrel foglalkozzak az okkal, nem csak a géllel elfedni az érzést.
Az Artovitelt inkább olyan embernek ajánlanám, aki a szokásos sportos túlterheléssel, ülés utáni merevséggel vagy kellemetlen érzéssel küzd az ízületekben hűvösebb időben. Számomra értelmes volt, mint egy dolog a fiókba a megterhelés után. Újra megvenném, de nem mint fő megoldást. Az én tapasztalatom mérsékelten pozitív: a rendszeres kenés mellett javította a kényelmet és lerövidítette a felállást, csak nem várok tőle ízületjavítást vagy hosszú távú probléma megoldását mozgás, erősítés és ésszerű rutin nélkül.