A Lovense Osci 2 egy alkalmazás által vezérelt belső vibrátor, S alakú testtel, ovális csúccsal és a G-pontot célzó oszcilláló mozgással. Kipróbáltam, mert olyan dolgot kerestem, ami kéz nélküli és pontosabb, mint a szokásos belső vibráció. A legfontosabb dolog, amit kerestem, a célzott stimuláció volt, anélkül, hogy folyamatosan állítanom kellett volna a pozíciót.
Két vagy három alkalommal használtam hetente hat héten át, így volt elég időm, hogy túllépjek az első benyomás szakaszán. Természetesen nem volt mit mérni. Az első használat előtt teljesen feltöltöttem, párosítottam az alkalmazással, és a fizikai gombokkal kezdtem, ahelyett, hogy azonnal az összes alkalmazásbeállításhoz ugrottam volna. Ez tűnt a legkönnyebb módnak, hogy megtanuljam.
Hogyan éreztem a gyakorlatban
A szilikon puha, enyhén matt felületű volt, és kényelmesnek találtam a bőrömön. Egy kis mennyiségű vízbázisú síkosító megkönnyítette a behelyezést. A tisztítás is egyszerű volt, különösen azok után a használatok után, amikor biztos akartam lenni abban, hogy semmi nem maradt a görbületben.
A forma megszokása egy kis időt igényelt. Az első próbálkozásnál nem ült tökéletesen, és ha mélyebbre nyomtam, az nem javított a helyzeten. Jobb eredményeket értem el, amikor a görbe végét a hátsó fal felé döntöttem, és adtam magamnak egy percet, hogy beálljak. Ez megváltoztatta az élményt, a kissé szúró érzésből valóban érdekes élménnyé vált.
Az első hét főleg a játék megismeréséről szólt, nem pedig az eredmények hajszolásáról. Az oszcilláció ismeretlen volt számomra. Nem volt egyenletes zümmögés. A fej rövid, célzott mozgásokban mozgott, szinte mint egy folyamatos kopogás belülről. Alacsonyabb szinteken elég finom volt ahhoz, hogy azon tűnődjek, vajon sokat fog-e érni nekem. A külső kar sem mindig illeszkedett a testemhez, és ez a teljesen kéz nélküli ötletet egy kicsit simábbá tette, mint amire számítottam.
A harmadik hétre kiderítettem, hogy melyik két beállítás működik számomra. Ekkor vált az belső oszcilláció azzá a részévé, amire folyamatosan visszatértem. Célzott nyomást adott egy helyen anélkül, hogy azt a zsibbadt, túlvibrált érzést éreztem volna, amit néha a erősebb motoroktól kapok. Szerettem egy egyenletes mintával kezdeni, majd az alkalmazásban egyedi ritmusra váltani, miután tudtam, mit szeretnék. Az intenzitásváltások egyértelműek voltak, bár a legmagasabb beállítások erősebbnek tűntek, mint finomnak.
Az alkalmazás és a napi használat
Az alkalmazás hasznosnak bizonyult, egy nagy figyelmeztetéssel. Az első párosítás után a csatlakozás egyszerű volt, és tetszett, hogy a minták megváltoztatása anélkül történt, hogy le kellett volna hajolnom a gombok megnyomásához. Egyszer kipróbáltam a zene-szinkronizálási funkciót, főleg kíváncsiságból, de nem folytattam a használatát. Reagált a ritmusra, de jobban szerettem magam irányítani a ritmust. Volt egy rövid Bluetooth megszakadásom is, miután a telefonomat egy másik szobában hagytam. A visszacsatlakozás nem volt nehéz, de annyira megzavarta a hangulatot, hogy bosszantott.
Néhány dolog zavart a rendszeres használat során:
- A görbe belső rész túl intenzív lehetett, ha nem helyezték el gondosan.
- A külső kar nem mindig illett az anatómiámhoz.
- A gombok könnyen megtalálhatók voltak, de a minták gombnyomással történő megváltoztatása ügyetlennek tűnt.
- A motor a legmagasabb szinten észlelhető zümmögést produkált, különösen csendes szobában.
- Hosszabb használatokhoz folyamatosan töltve kellett tartanom, így a legutolsó pillanatra hagyni nem volt jó ötlet.
A vízálló kivitel valóban hasznos volt. Egyszer használtam a fürdőben, és a folyó víz alatt való tisztítás egyszerűbb volt, mint egy olyan játékkal foglalkozni, amelyet gondosabb kezelés igényelt. Még mindig gondosan megszárítottam, mielőtt tölteni kezdtem. A mágneses töltő könnyen rácsatlakozott, bár egyszer meglazult, amikor leütöttem az éjjeliszekrényről. Ez inkább praktikus bosszúság volt, mint valódi hiba.
Kinek volt megfelelő
Ami az Osci 2 nem tudott, az az, hogy varázslatos módon minden használatot működőképessé tegyen. Ha fáradt voltam, elterelődött a figyelmem, vagy nem volt kedvem a belső stimulációhoz, a formája nem változtatott semmin. Számomra a külső stimulációt sem helyettesítette. A rugalmas külső kar adott valamit, amikor jól illeszkedett, de nem vásárolnám meg ezt csak ezért a részért. Az igazi ereje a belső oszcilláló fej volt.
Ajánlanám valakinek, aki már tudja, hogy élvezi a G-pont fókuszú stimulációt, és hajlandó néhány használat során megtalálni a megfelelő szöget. Azok számára is értelmes, akik szeretik az alkalmazásvezérlést, az egyedi mintákat, vagy szeretnék, hogy egy megbízható partner távolról irányítsa. Az eszköz szilárdnak tűnt, és a szilikon elég kényelmes volt ahhoz, hogy soha ne aggódjak az olcsó anyagok miatt.
Elkerülném, ha a mély belső nyomás kényelmetlennek tűnik, vagy ha olyan játékra van szükséged, ami tökéletesen működik azonnal, kísérletezés nélkül. Az alkalmazásra való támaszkodást is kerülni szeretném, ha a Bluetooth furcsaságok valószínűleg frusztrálnának. A standard vezérlések működtek, de az élmény legjobb része az volt, amikor időt töltöttem mind a minták, mind a pozicionálás beállításával.
Újra megvenném a Lovense Osci 2-t, mert az oszcilláció egy olyan különleges érzést adott, amit a szokásos vibráció nem tudott, még ha türelem is kellett hozzá. Nem szerettem minden részét, és úgy gondolom, hogy néhány testtípus többet fog kihozni belőle, mint mások. Mégis, számomra ez egy jól megtervezett, célzott játék volt, amely a használat néhány hete után megérdemelte a helyét. Ha valaki egy alacsony erőfeszítésű játékot keres, máshova irányítanám. Ha valami pontosat szeretne, és hajlandó megtanulni, ez számomra értelmes volt.
Azt is mondanám, hogy érdemes reálisan gondolkodni a kényelemről és a megfelelő illeszkedésről. Nem volt szükségem orvosi tanácsra egy örömszerző eszköznél, de figyelmet kellett fordítanom a saját testemre, és meg kellett állnom, amikor a szög helytelennek tűnt. Ez a végén fontosabb volt, mint az alkalmazás funkciói.